A mai világban már viszonylag könnyű utazgatni és minden második ember felsorolja a hobbijai között az utazást vagy kijelenti, hogy ő világutazó. Én sosem tartottam magamat nagy utazónak és igyekszem magamat nem utazóként definiálni, egyrészt mert nem életvitel szerűen utazom, másrészt pedig mert olyan ismerősi köröm van, ahol rengetegen utaznak...
"Ha meguntam, hogy mindig itt legyek, majd utazgatok, mert utazni élvezet. De szóba se jöhet Skandinávia, csak a jó meleg Afrika..."
Általánosságban, ha rendesebb körülmények között nőhettünk fel akkor nem szeretünk másoktól kérni; se pénzt, se nagyobb szívességet. Bennünk van az, ha valaki (aki nem közeli barátunk/családtagunk) megkínál mondjuk valamivel, akkor veszünk egyet de nem esszük meg az egészet. Ugandában ilyen nincsen, szerénykedés nem kenyerük. Amit első héten még...
Minekután először hosszúhétvégét kaptunk, nagy tervei voltak a csapatnak: az egyik fele szafarizni akart, Mackenzievel mi pedig kirándulni ezen a hétvégén. A tervünk az volt, hogy felmegyünk a hegyekbe és egy rövid túrát teszünk a Mount Elgon körül. Találtunk is egy vendégházat Kapchorwaban. A weblapjuk szerint szerveztek rövidebb túrákat a Mount...
A szoknya a lányok számára a legtöbb helyen a világban már opcionális és én nekem nem volt már olyan élményem, hogy furcsán néztek volna rám mert lány létemre nadrágot hordok. Bele se gondoltam, hogy ha állandóan szoknyát kéne hordanom, mennyivel nehezebb lenne sok minden. Itt a faluban bizony a lányoknak szoknyát KELL hordaniuk. Persze igazából...
Voltak eddig nehézségeim, amiket nagyrészét megosztottam vagy legalábbis igyekeztem. Az egyik dolog, ami különösen a türelmemet próbálgatta az az volt, mikor Cianne (a szervezet alapítója) csak azután írta meg nekem, hogy milyen videót szeretne a két nőről, akik WIL Uganda program részei és most kerültek be a helyi "vezetésbe", miután már kész volt...
Mikor az ember megérkezik Busembatiába azaz érzése elsőre, hogy egy kicsi egy utcás faluba érkezett, azonban ez az egy utca amire azt hiszi az ember elsőre, hogy az egész, csak a fő utca. A fő utcától még sok-sok kisebb, csendesebb utcák vannak a házak szétszórva, egyegy iskola elrejtve közte és rengeteg tehén, csirke és kecske szabadon kódorog a...
Általánosan ismeretes, hogy itt Ugandában a szemetet kicsit máshogy kezelik, mint otthon, illetve a tisztaság fogalma is kicsit eltérő. Nem mondom, hogy ritka az eldobált szemét a földön, de furcsa módon maguk körül valahogy mégis rendet tartanak. A faluban több szemétdomb is van, és a szemét nagy részét itt halmozzák fel. Mi a szemetünket a ház...
Sosem akartam tetoválást; megjelölni a testemet valamivel, ami mindig ott lesz. Mi az, amit szeretnék, hogy mindig rajtam legyen? Ami sokat jelent nekem, ami engem fejez ki és ami mindig tetszeni fog. Amikor Mackenzie elkezdett arról beszélni, hogy hol és miért csináltatta a tetoválásait és hogy itt is szeretne egyet csináltatni, életemben először...
Sajnos a türelem nem az egyik erősségem, vagyis eddig nem volt az, de itt türelem nélkül megőrülnék azt hiszem. Akik ismernek tudják, hogy olyan vagyok, mint egy búgócsiga; állandóan pörgők és mindent rögtön megakarok csinálni - ezt sajnos helytelenül sokszor másoktól is elvárom. Amikor egy évet Nebraskában éltem akkor is le kellett kicsit...
