Busembatia

Mikor az ember megérkezik Busembatiába azaz érzése elsőre, hogy egy kicsi egy utcás faluba érkezett, azonban ez az egy utca amire azt hiszi az ember elsőre, hogy az egész, csak a fő utca. A fő utcától még sok-sok kisebb, csendesebb utcák vannak a házak szétszórva, egyegy iskola elrejtve közte és rengeteg tehén, csirke és kecske szabadon kódorog a házak között. A házunk a fő utca vége felé található, nem a sűrűjében, de közel mindenhez és elég közel ahhoz, hogy a zajoktól nehéz legyen aludni. A főutcán hajtanak végig kis teherautókkal hatalmas hangszórókkal a tetőn, így hívva fel az emberek figyelmét - kampányra, reklámokra vagy egyéb más hirdetésekre, nem csak napközben, de hajnalban is. Olyan kiválóan funkcionálnak ezek a hangfalak, hogy bizony a ház is beleremeg sokszor, csak hogy senki le ne maradjon valamilyen fontos információról. A mzungu házzal szemben található Rose boltja, aki mindig nagy üveg, csomagolt hideg vízzel vár minket és aki megdorgál, ha nem köszönünk neki lusogául, illetve a víz vásárlása mellé sokszor kapunk tőle valami apróságot- sósmogyorót, rágót, mangót. 

A "mzungu háztól" elindulva minden sarkon találkozunk egy-egy "chapati készítővel", de nem mindegy, hogy hol veszi az ember a napi chapatiját, ismerni kell a bejáratot helyeket és tudni, hogy hol lehet mindig frisset és ropogósat kapni. 

Egy sarokkal odébb van a piac, ahol este kezdődik igazán az élet. Napközben egy-két fa pultnál lehet hagymát, paradicsomot, padlizsánt és avokádót kapni, illetve az egyéb szezonális zöldség-gyümölcsöket és húst extra fehérjével (értsd: legyekkel). Este felé több árus jön ki, illetve a streetfood árusok is megjelennek; este lehet kapni: samosat, rolleggst, "palacsintát", sült kukoricát, sült casavát és érdekes helyi "palacsintát" is. Es te van a nagy élet, mikor már sötét van és közvilágítás híján semmit nem látsz, de még sötétben is észrevesznek minket, mzungukat és még hangosabban kiabálnak nekünk. Sokszor kellemetlen érzés, amikor kiabálnak, főleg mikor egyedül vagy és nem csak a gyerekek kiabálnak utánad. Ilyenkor tudod átérezni igazán, milyen is amikor TE vagy a kisebbség, amikor TE lógsz ki, amikor rád mutogatnak, mert más vagy. Túl élhető, néha vicces, de néha nagyon zavaró és kellemetlen. A piacot elhagyva a fő utcán jobbra-balra kis boltok vannak, ahol sose tudhatod éppen mit kaphatsz, tudni kell, hogy mit hol. A fő utcán vannak elektronikai bolt, nyomtató, bicikli szerviz, boda szerviz, méteráru, ruha boltok és egy nagy központi szemét lerakó, ahol az állatok nagyrésze tanyázik általában. 

Mindezeket elhagyva majdnem a fő fő útra érve, ami Jinjaba és Kampalába vezet, található a WIL Uganda iroda. Az iroda két helyiségből áll és van egy pici könyvtára, ahova egy-két ember a faluból rendszeresen jár könyvért. Az irodával szemben található a rendőrség, ami egy pár kerek bódéból áll. A fő utcával párhuzamosan található a falu egyetlen étterme és szállója: St. Thomas. Itt tudnak az utazók megszállni és a menüjükön lévő ételek feléből választani valamit vacsorára. Mi is többszőr vacsoráztunk itt, de a sült krumplin kívül nem igazán csinálnak olyan ételt, ami igazán ízletes, habár kipróbáltam már a csirkét és a "kolbászt" is, de egyiknek sem volt túl sok íze.

A Jinja felé vezető út a falu legszéle, itt lehet taxit fogni, ha el akarjuk hagyni a falut. Busembatia nem egy kicsi falu, falunak hívom, de a környékbeli településekhez képest városka. Itt még mindent megtalálni és a taxis is tudni fogja merre van, ha Jinjából jössz; Busembatia egy átmenet, ahol ha mi nem is ismerünk mindenkit, mindenki tudja kik a helyi mzunguk, és az ő számukra mi különlegesek vagyunk.