Csendes hétvége a hegyekben

Minekután először hosszúhétvégét kaptunk, nagy tervei voltak a csapatnak: az egyik fele szafarizni akart, Mackenzievel mi pedig kirándulni ezen a hétvégén. A tervünk az volt, hogy felmegyünk a hegyekbe és egy rövid túrát teszünk a Mount Elgon körül. Találtunk is egy vendégházat Kapchorwaban. A weblapjuk szerint szerveztek rövidebb túrákat a Mount Elgon körül, így izgatottan vágtunk neki a hétvégének. Nagy nehézségek árán kaptunk "egy túravezetőt", akivel elvileg fejenként 30 000 USX lett volna a túra (Kb.2700 Ft). A túravezetőnk egy fiatal srác volt, aki papucsot viselt a túrához, ami már árulkodó jel volt. A park bejáratáig bodával mentünk, és ott aztán közölték velünk, hogy fejenként még 240 000 USX-et kell fizetnünk a park belépőért. Mi mondtuk, hogy erről nem volt szó és nincs nálunk annyi pénz. Végül 400 000 USX-et kivarázsoltak a pénztárcánkból, és nem tudtunk, hogy valóban ez az ára vagy éppen át lettünk vágva (a nemzeti park belépők általánosságban drágák itt). Egy 5 km-es túrára mentünk, az esőerdőben egy helyi túravezetővel, tehát az eredeti "túravezetőnk" értelmét vesztette, mert nem ő vezette a túrát igazából. Annak ellenére, hogy csak 5km-es volt, igen nehéz volt a túra mert rettentő csúszós volt a talaj és el is estem, illetve az eső is elkezdett esni. Különben nagyon szép volt, és jó volt, hogy csak mi voltunk az erdőben. A túra végén a parkot elhagyva emberünkkel gyalogolni kezdtünk az esőben (a szállásunk 10 km-re volt a parktól). Semmit nem mondott, hogy miért, hova csak mentünk. Miután hűvös volt és az eső zuhogott, azért, megkérdeztük, hogy mégis meddig és hova gyalogolunk - "Just a short cut. I don't know how long." Nem volt igazán választásunk tovább gyalogoltunk az esőben és sárban. 2 óra elteltével találtunk egy bodát, kifizettette magát és a bodával mi visszamentünk a "hotelba" átfázva, vizesen, sárosan és pénz nélkül. Ezután már túl voltunk a hétvége nehezén, lefürödtünk lavorban - mert hát folyóvíz nem volt a szállásunkon, de melegítettek nekünk vizet - vacsoráztunk és mióta itt vagyunk először volt saját szobánk (kettőnknek együtt) francia ággyal, ahol rendkívül kényelmesen aludhattunk. Másnap úgy döntöttünk, hogy lesétálunk Sipibe a szállásunkról, mert az a hegy tetején volt, Sipi meg kicsit lejjebb és a kilátás nagyon szép. Szerencsére délelőtt jó idő volt így egy kellemes sétánk volt, és délre meg is érkeztünk a hostelbe, ahol már korábban voltunk. Délutánra már semmit nem terveztünk, csak élveztük a nyugalmat és a kilátást.

Még szerencse, hogy nem mentünk semmiféle túrára, mert egész délután zuhogott az eső. Végül az este rendkívül kellemesen telt Mackenzievel, akit sikerült jobban megismernem a hétvége folyamán. Érdekes volt, hogy az első hetekben őt kedveltem a legkevésbé és a végére őt kedveltem meg az egyik legjobban.

Hétfő délelőtt már Alexszal mentünk túrázni, aki a túravezetőnk volt az első alkalommal, mikor Sipi Fallsnál voltunk. Gyönyörű helyekre mentünk, ahol csak mi voltunk és jó volt egy ismerős arccal lenni. A végső állomásunk egy vízesés teteje volt, amit csak úgy tudtunk látni, hogy a sziklák szélére lefeküdtünk és kihajoltunk. Eszméletlen élmény volt! A túra után Busembatia felé vettük az irányt meglehetősen fáradtan. Mbaléban nehezebben találtunk taxit és mindenki kétszeres árat akart tőlünk elkérni. Végül sikerült egy taxival a szokásos 6000 USX-ben megállapodnunk és még az anyósülést is elfoglalhattuk. Ez a taxisofőr azonban meglehetősen veszélyesen vezetett és 1 óra alatt megtettük a 2 órás utat, majd Busembatiához közeledve kifizettem neki kettőnk útját, erre közölte, hogy átakarom verni és hol a 15000 USX-e. Nah itt már robbantam (tekintettel a hétvége előzményeire); közöltem vele, hogy ne nézzen hülyének mert fehér vagyunk, ebben állapodtunk meg és különben is tudom, hogy hogy működnek a dolgok itt. Annyira kiakadtam és szigorú fejet vágtam, hogy először ő nevette el magát, majd nem nagyon, hogy tartsam a szigorú látszatot én is elmosolyogtam. Neki egy próbát végül is megért... A hosszú hétvégénk a kis fennakadások ellenére szuperül sikerült, de azért jó volt visszatérni a kis falucskánkba, ahol még mindig csak ketten voltunk a lakásban, de a fiúk azért szórakoztattak minket a szomszédból.