Gazdagok a szüleid avagy honnan van pénzed az utazásokra?

A mai világban már viszonylag könnyű utazgatni és minden második ember felsorolja a hobbijai között az utazást vagy kijelenti, hogy ő világutazó. Én sosem tartottam magamat nagy utazónak és igyekszem magamat nem utazóként definiálni, egyrészt mert nem életvitel szerűen utazom, másrészt pedig mert olyan ismerősi köröm van, ahol rengetegen utaznak egzotikusoknak mondható helyekre.

Nagyon meglepően ért, mikor egy fiatal, ismeretlen társasággal utaztam külföldre és egy félnapos ismeretség után, mikor kiderült, hogy voltam itt-ott valaki nekem szegezte a meglepő kérdést: "Neked akkor ezek szerint gazdagok a szüleid?" Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Milyen kérdés ez? Először is mi számít gazdagnak? Másodszor is, ha gazdagok is, nekem ahhoz mi közöm, mikor egy önálló felnőtt nő vagyok? De igen, valóban felmerül a kérdés, amikor valakinek az instagramja teli van utazós képekkel, hogy vajon honnan van az illetőnek minderre pénze?  Hát és itt el kell, hogy elkeserítselek vagy éppen reményt adjak: az utazás döntés kérdése. Mindenki arra költi a pénzét, amire szeretné és nálam ez az utazás. De nem ilyen egyszerű az esetemben, mert nem csak ennyiből áll, hogy jó-jó döntés. Amellett, hogy mindig dolgoztam és minden fillért, amit tudtam félreraktam/ok, majd pedig minden összekuporgatott forintot repjegyre költöttem, mindig kerestem a különböző lehetőségeket. Egyetem alatt rengeteg lehetősége van egy diáknak utazni: például én része vagyok egy egyetemi szervezetnek, amivel Európában és Ázsiában utazgathatok (csak a repjegyet kell állnom + költőpénz); így voltam Izraelben, Törökországban, Svédországban és Dániában. Az utazgatások során barátokat szereztem, akiket meg lehet máskor látogatni és így szállásra (ami sokszor a legnagyobb költség) nem nagyon kell költenem, így voltam Porugáliában, Barcelonában és Svájcban. Az erasmus és a campus mundi, remek lehetőség egyetem alatt, így az amúgy nagyon drága ugandai mulatságomat ebből fedeztem, Amerikába pedig most is egy ösztöndíjjal megyek a nyáron, immáron más a második amerikai ösztöndíjjal. Vietnámban pedig egy konferencián voltam tolmácsként, így ott is fedezve voltam, illetve az őszi lengyel kiruccanásom a COY14-re is fedezve volt egy pályázati forrásból. Igen, igen sokszor nem fedeznek mindent az ösztöndíjak, és még ha barátnál laksz is drága, de én ahelyett, hogy új ruhákat vennék, drága helyekre ülnék be enni vagy inni, félre rakok. Néha nehéz, bizony el tudnám költeni ruhákra és előkelő helyekre, de amikor repülök és megyek valahova, akkor tudom, hogy minden fillér jó helyre megy és egy percig nem bánkódom. Amennyire rosszul érzem magam itthon, ha a 20 Ft-tal drágább tejfölt veszem meg, annyira nem számít, amikor utazás közben minden pénzem elköltöm, mert az élményekre nem lehet árcédulát rakni.

Tehát a válaszom, hogy gazdagok-e a szüleim az, hogy NEM MINDEGY!? Te vagy a sorsod kovácsa és nem csak a pénztárcád szab határt neked. Ha te másra költöd szívesen a pénzed, az nem baj, a te dolgod, de cserébe ne irigykedj mindig a másikra, gondolván, hogy neki könnyű, mert minden az ölébe hullik. Ki erre, ki arra költ és mindig azt nézd, hogy téged mi visz előre és neked mik a szükségleteid! Arról meg ne is beszéljünk, hogy nem illik a másik pánztárcájában turkálni ;)