Jó szomszédság

Mint már említettem egy kis "tárasaházban" lakunk négyen lányok. 2 szobánk van: egy közös tér (Josephhel, Vincenttel osztozunk rajta, akik a helyi csapat részei, és ideiglenesen, amíg itt van Kash-sel is) és egy "háló" a két emeletes ággyal. A fiúknak összesen egy kis szobájuk van. Maga a ház "U" alakú és egymás mellett vannak a "lakások", ami 2 másik lakáson kívül mind egy-egy szobából áll. Itt élnek a családok, akiket szépen lassan kezdünk/kezdtünk megismerni. Amennyire tudom, szeretném őket most bemutatni:

Mikor hazaérünk munkából, a ház előtt ül és vár minket Sebastian, aki 60 éves és már nyugdíjas, így mindig örül a társaságnak. Sebastian mellett mindig van egy üres szék, hogy ha bárkinek van egy szabad perce leülhessen mellé és beszélgethessenek az élet nagy dolgairól, vagy csak élvezzék együtt a friss levegőt és megfigyeljék együtt a környezetet. Sebastián jól beszél angolul és szeret mesélni az életéről, ha éppen nem üldögél, megfigyel és tanácsokat osztogat a szomszédoknak, hogy hogyan is kéne a tüzet meggyújtani, vagy a vacsorát megfőzni, akkor körbe biciklizi a falut, hogy meg legyen a napi testmozgás. Sebastián tölti be a bölcs öreg nagypapa szerepét a házban.

Ezután, ha már köszöntöttük Sebastián és a lakáson keresztül menve belépünk a belső udvarra Floval találkozhatunk, aki balra tőlünk lakik. Flo egy 10 év körüli kislány (ő készített szemétből babát magának), aki szigorú nagymamájával él. Flo vagy éppen a ház körül segít, vagy tanul. Nagyon ritkán csatlakozik hozzánk a játékban, mert nagymamájának mindig szüksége van rá. Nagyon okos, jól beszél angolul (a gyerekek közül a legjobban) és bármikor kész segíteni meggyújtani nekünk a tüzet vagy bármi másban, ami szükséges.

A ház U alakjának jobb oldalán van az élet. Jobbra nézve első lakásban/szobában Abdulh családja lakik. Abdul egy 7-8 éves kisfiú rendkívül komoly fizimiskával. Abdulh édesanyjával, nővérével és fél éves kishúgával él. Első 4 hétben nem láttuk Abdulht mosolyogni, de most, hogy már megszokott minket, levetette a komoly ábrázatot és rengeteget mosolyog, és nagyon szeret focizni velünk. Abdulh papája nem velük lakik, mert muszlim család lévén a papájának több felesége is van, így ritkán látják. Abdulh nem tud rendesen iskolába járni, mert a mamájának nincs pénze rá, így Abdulht mindig a ház körül találjuk.

(Középen Silvia, balra tőle bátyja és mögött Elis, jobbra Abdulh és idősebbik nővére)

Ezután egy agglegény matek tanár következik, aki a helyi lelkész fogadott fia és csak idén kezdett el tanítani a faluban. Rendkívül kedves fiatalember, már voltunk vendégségben szülei házában és a farmjukra is elvitte a társaságot. Sajnos a nevére egyikünk sem emlékszik, és egyre kellemetlenebb lenne megkérdezni, így ő azt hiszem nevetlen marad számunkra.

Egy ajtóval arrébb lakik a szomszédság legnépesebb családja. Ebben a szobában lakik Silvia, Elis, Ian és bátyjuk a mamájukkal. Az apukájukról nem tudok sokat, mert a férfiak sokat dolgoznak, így nem nagyon látjuk őket. Silvia 12 év körüli, a legidősebb és ő irányítja az egész gyerek bagázst a házban. Ő segít mindig nekünk meggyújtani a tüzet és ő rak rendet a gyerekek között, illetve vigyáz rá, hogy illetéktelen ne lépjen be a mzungu lakásba. Silvia gyorsan tanul és egy keveset beszél angolul. Leginkább ő gondoskodik kis öcsiéről, Ianről, aki egy rendkívül komoly 1 éves. Elis, mint meg tudtuk nem a húga, hanem az unokatestvére Silviának. Ő egy 8 év körüli kislány, és azért él nagynénjével, mert szülei messze laknak az iskolától, így nagynénje családjához költözött. Ez gyakori, hogy a gyerekek más rokonokkal élnek, hogy jobb iskolába járhassanak. Elis nagyon bújós és vidám kislány. Megtanultuk, hogy hogyan játsszuk az otthon népszerű pacsizós játékokat és ő az, aki váratlan pillanatokban oda rohan hozzád, hogy megöleljen. Elis nem szeret annyira iskolába járni, de mikor Joseph egyik nap látta, hogy nem ment iskolába elbeszélgetett vele és azóta nincs gond az iskolába menéssel. Joseph oda figyel nagyon a ház gyerekeire. A következő kisfiú mindannyiunk szemefénye: Ian. Ian nem a legvidámabb baba és nagyon sokáig félt tőlünk. Ezen a héten jutottunk el igazából arra a pontra, hogy már egyaltalán nem fél. Most már megengedi, hogy felvegyük és amikor látta, hogy hogyan játszunk Elis-szel pacsizós játékot, egy pacsival ő is megpróbálta, és először mióta itt vagyunk mosolygott. A legédesebb mosolya neki van a világon <3 Ettől a ponttól visszavonhatatlanul megszelídítettük a rókánkat: Ian megszokott minket. A mamájukról és a bátyjukról sokat nem tudunk, de a mama egy kedves, mosolygós fiatal nő, olyan 30 év körüli és az idősebb kisfiú is már egyre többet van velünk.

Ezzel végéhez is értünk a háznak. A belső udvarban reggel 6-tól egészen késő estig folyamatosan van élet. Reggel a csirkéket engedik ki és Ian fürdik (amit nagyon nem szeret és ennek örömünkre hangot is ad), napközben kukoricát, földimogyorót szárítanak, délután "betakarítják", ruhákat mosnak, este felé pedig a gyerekekkel együtt játszunk, vagy éppen csak nézik ahogy a szárító köteleket "hálónak" használva komoly röplabda meccset játszanak a mzunguk Joseph-fel. Egyszerű és nyugodt a szomszédságban az élet, de csendesnek semmiképp sem mondható, mert minden ki és be hallatszik a lakásokból és a csirkék sem a legcsöndesebb állatok, így olyan éjszaka még nem volt, amit végig aludtunk volna. Annak ellenére, hogy a legtöbbjükkel nem beszélünk közös nyelvet rendkívül jól megértjük egymást, és igyekszünk tartani a jó szomszédságot.