Hétvégék

Sokat írtam már a faluról, munkáról és egyéb dolgokról, de a hétvégéinkről még nem meséltem. A hétköznapok nagyjából ugyanúgy zajlanak, és teljesen ugyanúgy élünk, mint a helyiek. A faluban hetente  $10-nál többet nem igazán költünk (nem is nagyon lehet mire) és sok váratlan esemény nem történik. Hétvégéink azonban szabadok és akkor igyekszünk minden környékbeli helyet felfedezni és maximálisan kihasználni az időnket. 

Minden második hétvégénkent Jinjában töltjük, ahonnan ered a Nílus. Jinja rendkívül el mzungusodott hely, elég könnyen ki lehet ismerni és egész sok mindent lehet csinálni. Amikor megérkezünk, először általában a Deli vagy más kávézó felé vesszük az irányt, ahol végre van wifi, milkshake, kávé és "fehér" kaja. Milkshake a leges legjobb dolog a hétvégén, mert hideg, mert tejes, mert édes és mert egy pohár boldogság a számunkra. Jinjában lehet vásárolgatni, sok kis apró bolt van, ahol mindenféle ruhát, táskát vehetünk, ami "ugandai", de igazából csak a fehér turistáknak árulják. A fűszereket és egyéb dolgokat, amire a hét folyamán szükségünk lehet itt vesszük meg, illetve a snack igen fontos részévé vált az életünknek. Jinjában találtunk magunknak egy varrónőt is, aki már meg is varrta első rendelésünket és olyan csodálatos munkát végzett, hogy mindenki rögtön rendelt még 2-3 ruhát, és persze vettünk még rengeteg anyagot. Természetesen, mint lányok, mind élvezzük, hogy kitalálhatjuk, hogy pontosan mit szeretnénk és a ruhák, amiket varratunk teljesen egyediek minden szempontból és a gondolat, hogy senki nem fog otthon az utcán hasonló ruhában végig sétálni örömmel tölt el. Valóban etikusan készített egyedi ruhák ezek és Margarethetet és csapatát tudjuk támogatni vele.

A vásárlásokon kívül sok aktív programot is csináltunk:

Első hétvégénkent a Viktória-tó és a Nílus találkozásánál hajókáztunk, ahol is gyönyörű színes madarakat láthattunk és majmokkal is találkoztunk. Az első hétvége csak Jinja megismerése volt.

A legizgalmasabb dolog a rafting volt. Itt talán nem fektetnek akkora hangsúlyt a biztonságra, mint máshol és azt kell, hogy mondjam, azt hiszem direkt borították fel a csónakot, ami rendkívül félelmetes élmény volt. A csónak alatt nem tudtam, hogy ki jutok-e vagy nem, mert a hullámok újra és újra maguk alá húztak, de valahogy sikerült túlélnünk, habár mindegyikünk kicsit remegett az eset után. Hatalmas élmény volt a gyönyörű Niluson raftingolni, majd pedig utána a visszaúton egy pár sör mellett élvezni a szabad levegőt, merthogy nyitott teherautó volt.

Voltunk Jam Session-on, ahol az zenélt, aki akart és nagyon tehetséges zenészek, énekesek léptek fel. Nemrégiben pedig Ziplineing-olni voltunk, ami szintén fantasztikus: 30m-rel a föld felett, a lombkorona szinten az erdőt felülről csodálva csúsztunk fáról-fára és még a nagyon ritka fekete majmokat is láttuk. Jinjába még egyszer megyünk majd vissza, egy nyugis hétvégére, esetleg tubingolni.

Az egyik legfantasztikusabb hely, ahol eddig voltunk Sipi-Falls volt. Gyönyörű volt, 3 vízeséshez kirándultunk el. Szinte végig esett az eső, így hatalmas sár volt, ami nehezítette az utunkat és nyakig sárosak lettünk. De mikor a legfelső vízeséshez értünk, kisütött a nap és gyönyörű volt a látvány. Minden annyira zöld volt, és a vízesés hatalmas volt és pont a közepén tudtunk állni, ahol a szivárvány is kirajzolódott. Itt találkoztam életemben először csakúgy szabadon kaméleonnal is, aki rendkívül élvezte a napozást Chloe vállán. Másnap kávé túrára is mentünk, és a bokortól való leszedésen át egészen a pörkölésig végig mentünk a kávé elkészítéséhez. A végén a jutalmunk a frissen pörkölt kávébabból elkészített kávé volt. Általában tejjel iszom a kávét és nem szeretem feketén, de itt egy egész pohárnyi eszpresszó erősségű kávét simán megittunk, annyira finom volt.

Az utolsó hely, amit eddig meg tudtunk látogatni Kampala volt. Kampaláról már írtam, mikor Susannal mentünk egy napra. A lányokkal kicsit más Kampala élményem volt, ugyanis csak a "fehér" részére mentünk Kampalának. Kampala maga volt a "mzungu mennyország". Olyan szupermarketbe tudtunk menni, ahol nem csak sajt volt, de minden más európai étel és ital megtalálható volt! Rengeteg pénzt elköltöttünk itt csak snackre.... Kampala picit nagyobb, mint Budapest, de az ugandai része sokkal tömöttem és össze-visszább, mint a turista részleg. Kampalában megnéztük a nemzeti mecsetjüket, ami csupán 10 éves. Nagyon szép maga a mecset és a kilátás is fantasztikus volt a minaretből. A kézműves piacra is ellátogattunk, ahol nagy ajándék vásárlásba kezdett bele mindenki, de különösen én. Minden árus nagy örömmel fogadott, mikor elmeséltem nekik, hogy mennyi családtagnak kell ajándékot vennem és az alkudozásnál is jól jött. Amikor az egyik hölgy árussal alkudoztam, először nem akart kedvezményt adni, de mikor meghallotta mennyi testvérem és unokahúgom van közölte, hogy támogatnia kell és közös képeket is kellett természetesen csinálnunk az üzlet nyélbeütése után. Kampalába még kétszer megyek vissza, a hétvégén és majd innen megyek a reptérre is. Teljesen más mint egy európai nagyváros, sokkal rendszertelenebb, színesebb és élettel telibb valahogy.