Harmadik nap

Még csak 3 napot töltöttem itt, de napról napra jobban tetszik minden. Az emberek barátságosak, mosolygósak, jószívűek és rendkívül segítőkészek. Rendkívül érdekes megtapasztalni a harmóniát, amiben élnek, annak ellenére, hogy mennyire nincs semmiük. De ahogy azt mondani szoktuk, amiről nem tudsz nem fáj.

Reggel meg volt az első igazi közös reggelink: avokádó, paradicsom és egy kis szörnyű száraz kenyér. Nagyon élvezzük, hogy kb 20-ért kapunk avokádót és mangót, ami friss. Az irodában továbbra is trainingünk volt, semmi izgalmas, de egyre tisztább, hogy mi mindent fogunk majd csinálni. Unatkozni biztosan nem fogunk (de), rengeteg dolgunk lesz (a munkánkról kicsit később fogok írni). Neda ma elment, ami azért szomorú, mert ő mondta el nekünk a mi perspektívánkból a dolgokat. Miután elment átmentünk az egyik helyi családhoz, hogy megtanultuk, hogy hogy főznek és mosnak a helyiek. 10 gyerek ugrált folyamatosan körülöttünk és nagyokat kacagtak azon, hogy a számukra egyszerű dolgok nekünk milyen nehezen mennek. Édesek voltak, ahogy segítettek és ahogy megfigyeltek minket. Sarah (az anyuka, aki tanított minket) rendkívül finom vacsorát főzött nekünk, közben egy-két trükkre megtanítva minket. Előételnek mangót szedtek nekünk és banán is volt a kertben. Sajnos nem tudom teljesen átadni azt az érzést, hogy milyen megnyugtató itt a semmi közepén ezekkel az emberekkel lenni, még akkor is ha nem nagyon értjük egymást sokszor. Hétvégénként pedig lesz időnk, hogy felfedezzük Uganda szépségeit, amit már alig várunk <3