Mi van, ha nehez napom van es elvesztem a motivaciomat?

Masok vagyunk: masok a celjaink, almaink es mashogy erjuk el oket. Ugyanakkor mindegyikunknek van olyan napja, hogy ugyerzed nem fog sikerulni, nem a jo uton haladsz, nem vagy megelegedve a teljesitmenyeddel, meg ha kivulrol ugy is tunik, hogy neked minden oszejon. Hat ez sokszor megesik velem. Mikor ott vagyok almaim kapujaban, fantasztikus lehetosegekkel korulveve es mindenki termeszetesnek veszi, hogy egy olyan munkat vegzek el, amihez semmifele elokepzetsegem nincs es rengeteg szemelyes es szakmai akadalyt e kell kuzdenem. Ahogy zotyogtem a metron a munkahelyem fel egy borus washingtoni reggelen azon gondolkoztam, hogy hogyan huzzam ki magam abbol, hogy mar megint elegedetlen vagyok a teljesitmenyemmel.

Ilyenkor erdemes magadnak felsorolni, hogy mi is az amire buszke lehetsz, ami ugy gondolod, hogy "na ezt azert jol csinaltam! Ez szuper." Elkezdtem gondolkodni... Oke, nincs ujsagiroi elokepzetsegem, de mar 15 cikkemet publikaltak. Rendben, nem is annyira rossz a helyzet mintahogyan elsore gondoltam. Miert nem vagyok megelegedve magammal? Ha oszinten valaszolok magamnak a kerdesre, rajovok azert, mert megint kezdo vagyok valamiben es nem siman zsigerbol jonnek a dolgok. Mert olyan szenatorokkal, congressmanekkel kell interjukat csinalnom, akiknek elotte a nevet meg kell neznem, akikrol nem tudok sok mindent. Tehat azert erzem magam rosszul, mert meg kell eroltetnem magam, mert el kell fogadnom, hogy bele kell tanulnom. Amint tisztazom magamban a dolgokat, rajovok, hogy ez fantasztikus! Mar megint egy uj teruleten bizonyithatok. A folyamat egyszeru? Nem, nem az, sokszor kell neha neki futni, sokszor nem sikerul, de tanulok belole. Olyan belso ralatasom van ezaltal az amerikai poltikiara, amire maskepp nem lenne lehetosegem. Itt vagyok Amerikia politikai sziveben es ujsagirokent dolgozhatok! Ahogy tudatoitom magamban a nagyszeruseget ennek a lehetosegnek, el kezdem felszivni magam es elhatarozom, hogy aznap megkerem a fonokomet, hogy adjon visszajelzest, o mit lat. Igen en epito kritikat vartam, azt vartam, hogy megmondjak nekem mit es hogyan csinalhatnek jobban, de szerencsetlensegemre nem kaptam meg. Mi a legrosszabb, amit egy maximalistanak mondhatsz, ha visszajelzest ker: hogy mindent szuperul csinal, hogy meglepoen gyorsan beletanult es meg vannak vele elegedve. Ilyenkor ismetelten magadra kell reflektalnod, ahhoz hogy te is elegedett legyel magddal. Hogyan csinalhatom jobban? Mi a jovom szempontjabol a legfontosabb, amit kesobb hasznositani tudok?

Kicsit azt akarom ezzel a bejegyzessel mutatni, hogy sokszor sok ember kivulrol nagyon tudatosnak, magabiztosnak tunik. Konnyen hisszuk azt, hogy csak mi magunk szenvedunk ilyen-olyan problemakkal, mindenki masnak siman megy. Nem, senkinek nem megy siman es nem varhatjuk el, hogy majd masok megmondjak nekunk a tutit, mert nem fogjak. Legjobban te ismered magad es neked kell magadra reflektalni.

Ha ugy gondolod nem tudod hova tartasz, nem tudod mit miert csinalsz, ugy erzed semmit nem is ertel el, kezd felsorolni magadnak, hogy mik azok az eredmenyek, amikre azert buszke vagy. Ahogy elkezded felsorolni az aprosagoktol elkezdve, azon kaphatod magad, hogy rengeteg fantasztikus dolgot csinaltal mar. Ha ugy erzed viszont, hogy valamiert a lista rovid, az is segit. Mi az amit tudnek meg csinalni? Mi az a tobblet? Onkenteskedhetek hetvegen, felvehetek extra orat, dolgozhatok egyetem mellett, mehetek erasmusra, dolgozhatok sajat projekten, elmelyedek abban ami erdekel... Lehet BARMI! Listak segitenek. SOkszor ugy gondolom meg "semmit nem tettem le az asztalra", annyival tobb mindent elert annyi ember az en koromban. Aztan rajovok, hogy senkivel nem versenyzem, hogy senki nem gondolja ezt rolam, csak EN. Csakis En nem vagyok megelegedve magammal, amin gyorsan javitani kell. A helyes onertekeles fontos es az nem azt jelenti, hogy tul kritikusak vagynuk onmagunkkal,az azt jelenti hogy korlatinkkal tisztaban vagyunk, de sajat eredmenyeinket es erdemeinket is meg tudjuk latni.