Az ugandai konyha- Kreativitásunknak csak az elérhető hozzávalók szabnak határt

Mikor utazom az egyik kedvenc részem a helyi konyha kipróbálása. Minden utazó szeret új dolgokat kipróbálni, azokat az ételeket és úgy enni, amit és ahogy a helyiek. Azonban mikor megtudtam, hogy Ugandába jövök, nem voltak magas elvárásaim az ételekkel szemben, mert több helyen is olvastam, hogy az ételeik meglehetősen egyszerűek és egyhangúak. Már az első héten bizonyosságot nyertem, hogy a boldogságom forrása nem az evés lesz 😊

Ebédelni mindig együtt ebédelünk az irodában. Egy helyi hölgy főz nekünk, így valóban azt esszük, amiket a helyiek, tehát 4 fajta étel közül várhatunk valamit mindennap: rizs és bab, rizs és lencseszerű borsó, rizs és káposzta; és rizs és hús, amit inkább passzolunk mert khm a húst nem igazán kezelik "európai" módon (értsd: kint van a napon akár napokig, miközben a különböző bogarak mazsoláznak belőle). Tehát a rizs garantált minden ebédhez, a fűszerezés fogalma pedig kimerül a só használatával.

Esténként magunknak főzünk, de ahhoz, hogy ne mindennap ugyanazt együk, és még jó is legyen kreatívnak kell lennünk, mert a faluban elérhető hozzávalók igen limitáltak. A piacon tudunk venni: káposztát, paradicsomot, avokádót, hagymát, padlizsánt, krumplit és rizst, illetve tojáshoz is hozzájutunk és tejhez, ha még aznap felhasználjuk. A városban vettünk még tésztát és fokhagymát, ami hatalmas segítség nekünk. Az eddigi két hétben sikerült mindig valami újat kitalálnunk: csináltunk krumplipürét káposztával és paradicsommal, volt spagetti paradicsomszósszal, sambusa (indiai eredetű street food) guacamole mártással, chapatit eszünk mindenféle módon (szintén indiai eredetű kaja, olajban kisütött tészta- palacsintához hasonlít, de semleges ízű, helyi street food) - tojással, avokádóval, nutellával, tervezünk még saksuh-kát készíteni, levest főzni.... és hetente egyszer "éttermezünk" a falu egyetlen fogadójában. A reggeliket nagyjából kihagyjuk, egy kis banán, mangó, chapati vagy ami éppen van és egy kis instant kávé mellé. A hétvégénként szerencsére el tudunk menni menő kávézókba és éttermekbe a városban, szóval olyankor tankolunk fel, hogy bírjuk a hetet. Éhezni nem éhezünk, de át kell/ át kellett állnunk a helyi étkezésre. Ha hazamegyünk, rizst és babot egy darabig azt hiszem egyikünk sem fog enni....

Képeket a blogra a továbbiakban nem nagyon fogok feltölteni, a képeket instagramon osztom meg: @schilcsi_24