Afrika a feketelyuk - de gyereknek lenni itt sem rossz

Most már nagy divat az utazás és pillanatok alatt tudunk információt szerezni bármelyik országról, ahova megyünk. Mégis úgy érzem, hogy Afrika még mindig egy feketelyuk a legtöbb ember számára, de vajon miért? Afrikáról van egy képünk, hogy mindenki szegény, az embereknek nincs mit enni, nem tudnak semmit és nekünk fehéreknek kell őket megmentenünk a tudatlanságtól, a szegénységtől és az éhezéstől. Sok mindent még mindig nem tudunk és amúgy is szeretjük Afrikát egyben kezelni, annak ellenére, hogy sokkal nagyobb, mint Európa és ugyanúgy vannak különbségek, mint bárhol máshol.

Tény és való, hogy Afrika történelme és fejlődése teljes mértékben különbözik a mienktől. Az emberek nem voltak rákényszerítve arra, hogy fejlesszenek, mert az éghajlatnak köszönhetően mindig mindenük meg volt, amire szükségük volt és tökéletesen meg volt azok az eszközök nélkül, amik nélkül mi fehér emberek el sem tudjuk képzelni az életet. De jött a fehér ember, hogy "megmentse" az afrikaiakat és "civilizálja" őket. Olyan látens igényeket ébresztettünk fel bennünk, amire sosem gondoltak volna és amik nélkül mindeddig boldogan éltek, de az új igények megjelenésével kezdtek a problémák is szaporodni. Mivel megszokták, hogy a muzungu-k mindig ingyen dolgokat hoznak nekik, már egy fajta elvárás van bennük, ha fehér embert látnak. Nem az ő hibájuk, mi szoktattuk őket rá a segélyekre, és ezért most nehezebb őket önállóságra szoktatni. Mi itt nevetünk, amikor nem csak gyerekek, de felnőttek is oda rohannak hozzánk és azt mondják "Muzungu, give me MY money!". Nevetünk, de bennük tényleg csak az van, hogy fehérember=ingyen dolgok. Ugyanakkor a kreativitásukon, a jószívűségükön és segítőkészségükön nem tudtak változtatni a gyarmatosítók szerencsére.

A gyerekek a legegyszerűbb játékokkal órákig el tudnak játszani és olyan játékokat tudnak maguknak készíteni, amit egy otthoni gyerek biztosan nem tudna. Pont tegnap mutatta meg nekünk az egyik szomszéd kislány, hogy szemétből milyen szép babát készített magának. Valaki ezen lehet elszomorodna, hogy egy gyerek arra kényszerül, hogy szemétből készítsen magának babát, de én csak megcsodáltam, hogy ez a kislány milyen ügyes és milyen kreatív. Ő boldog azzal a babával! Nekik nem kell okos telefon vagy tablet a kezükbe, hogy egésznap ellegyenek, nem követelőznek a szülöktől semmiért és már egészen kicsi koruktól kezdve ők is segítenek a munkában.

Megfigyeltem, hogy sokkal gyorsabban fejlődnek a gyerekek itt, mint otthon. A nagyobb testvérek gondoskodnak a kisebbekről (tehát akár egy 4 éves egy 1 évesről), 4-5 évesen már tudnak tüzet gyújtani, késsel bármit megpucolnak és igazából már teljesen önállók. Itt a porban ül egy 1 éves gyerek, el van magában és ugyanúgy felnő, mint egy gyerek otthon, de mivel jobban rá van kényszerítve az önállóságra, és több természetes inger éri, sokkal hamarabb megtanulnak mindent és ennek köszönhetően a későbbiekben is gyorsabban tudnak elsajátítani más hasznos készségeket és ezért könnyebb őket tanítani a későbbiek folyamán.