A nehézségek nem azok, amire számítunk

 Sok féle nehézségre számítottam, mielőtt neki vágtam: nem lesz folyó víz, áram, lyuk wc, rossz étel, kényelmetlen ágy stb.... Ezekre fel is készültem, így ezek nem leptek meg és nem is zavartak szerencsére. De arra nem készültem fel, hogy talán az emberekkel lesz nehéz (félreértés ne essék, nem a helyiekkel), hanem a szervezetben dolgozókkal.

A hétvégére Jinjaba jöttünk, ahonnan a Nílus ered. Egy fantasztikus hajó túrára mentünk, ami a Viktória tótól indult, és a Nílus indulás pontjáig mentünk. Gyönyörű színes madarakat láttunk, majmokat ugrálni a fán, óriási gyíkokat, amik krokodilnak tűntek, érdekes történeket hallhattunk, miközben élveztük a fantasztikus tájat. Minden tökéletes lehetett volna (még kávéhoz is jutottunk), ha nem hatott volna ki a hétvégére is a szervezetben lévő negativitás. A gond az, hogy érkezésünk előtt már voltak konfliktusok, amikkel már traktáltak minket, de sajnos a lányok is rátettek erre egy lapátra, amit nekem már nehéz volt elviselnem. Tényleg vannak/lesznek gondok, mert kicsit szervezetlen ez a kis NGO, de hát mi csak próbáljuk a legjobb tudásunk szerint tenni a dolgunkat... Az esti vacsoránk közben csúcsosodott ki ez, és fel kellett állnom az asztaltól. Szerencsére utána a lányok megkérték Josephet, hogy a negatívumokat mostantól hagyjuk és a lányok is megerőltették magukat és végül egy jó hangulatú meccs nézéssel tudtuk zárni az estét. Eszméletlen volt!

Jinja szuper kis város, nagyon gyönyörű helyekre lehet innen menni, és itt már rengeteg a fehér, tehát itt nem vagyunk különleges mazungu-k ☹ A legszuperebb itt az angol wc és a rendes zuhanyzó, minden fillért megér <3 :D