A helyi közlekedés szépségei

Afrikában igen érdekes módjai van annak, hogy hogyan juthatsz egyik helyről a másikra. Én eddig négy módot próbáltam ki: a közelebbi pontok összekötésére lehet biciklit használni vagy bodaboda-t. Nos egy boda egy pici motor, amire vagy kettesével, vagy ha éppen nincs más választásunk hármasával ülünk fel a sofőr mögé. Személy szerint én az utazásnak ezen módját szeretem a legjobban. A helyiek akár 4-5-en is felülnek egymás mögé, miközben egy kecskét vagy egy csirkét is szállítanak, meglehetősen mókás látványt nyújtva ezzel. A bodabodások pedig igazából mindig annyi pénzt kérnek, amennyit adsz nekik... ezért jobb, ha van apród, mert ugyan visszaadnak, de akkor az ár biztosan magasabb (azért 4000 USX-nél nem szokott több lenni, ami kb 300 Ft).

Ha azonban messzebbre szeretnénk utazni, bizony "taxit" kell fognunk (matatu). Nah már most nem olyan egyszerű a taxizás, mint ahogy az ember gondolná: vannak nem hivatalos taxiállomások, ahova menni szoktunk és itt az emberért szó szerint verekednek. Mivel mi 5-7-en vagyunk együtt általában, így velünk mindig jó vásárt lehet csinálni, ezért sokat küzdenek értünk, sőt, ha egy taxiban nem lenne elég hely a számunkra, képesek már bent ülő utasokat is kidobni (habár sosincs olyan, hogy teletaxi a számukra). Mikor végre beülsz egy taxiba, megállapodsz az árban, és megesküdnek hogy elvisznek az áhított célállomásra és végre neki indulsz, akkor sincs még minden rendben.... a taxisok megbízhatatlanok, és lehet, hogy félóra múlva kiszállítanak a taxiból, mert mégsem mennek el egészen Jinjáig... ilyenkor általában ők megállapodnak egy másik taxissal, a pénzt felosztják és mi továbbra is csak egynek fizetünk a végén, és azt az árat, amiben eredetileg megállapodtunk, tehát azért korrektek ilyen szempontból. Az utazás mindig teljes bizonytalanság; sosem tudhatod, hogy az adott utat 1,5 óra vagy 5 óra alatt sikerül megtenned.

A taxin belül is van bőven élet. 4-5-en ülnek általában három ülésen, ami kellemes pisiszagú (ugyanis a gyerekek nem pelenkába pisilnek...) és mindenhonnan kényelmes fémdarabok lógnak ki. Sokszor egy-egy csirke vagy kecske is utazik velünk, csak hogy teljes legyen a kép. De, ami ennél is jobb, hogy akárhányszor megállunk, az ablakot utcai árusok húzzák el és sültcsirkét, kukoricát, üdítőt, WC-papírt nyomnak be rajta, ami olykor idegesítő, olykor vicces, olykor pedig hasznos, ha tényleg venni akarsz valamit. Itt nincs szükség házhozszállításra 😉

A negyedik mód, amit kipróbáltam a "small vehicle", ami csak akkor van, ha csak 5-en vagyunk és olyan helyre megyünk, ahova annyira sokan nem mennek. Ez a legkényelmesebb és legjobb módja az utazásnak, de ezzel a lehetőséggel nem mindig tudunk élni. Sipi Falls-hoz ilyennel vittek fel minket.

A közlekedés kicsit kaotikus, de meg lehet szokni és viccként kell felfogni és úgy élvezetesebb, de ha először próbálod, valószínűleg kicsit sokkolni fog. Abban viszont mindannyian egyetértettünk a többiekkel, hogy többet egy rossz szót sem szólunk az otthoni tömegközlekedésre!