Mikor utazom az egyik kedvenc részem a helyi konyha kipróbálása. Minden utazó szeret új dolgokat kipróbálni, azokat az ételeket és úgy enni, amit és ahogy a helyiek. Azonban mikor megtudtam, hogy Ugandába jövök, nem voltak magas elvárásaim az ételekkel szemben, mert több helyen is olvastam, hogy az ételeik meglehetősen egyszerűek és egyhangúak. Már...
Most már nagy divat az utazás és pillanatok alatt tudunk információt szerezni bármelyik országról, ahova megyünk. Mégis úgy érzem, hogy Afrika még mindig egy feketelyuk a legtöbb ember számára, de vajon miért? Afrikáról van egy képünk, hogy mindenki szegény, az embereknek nincs mit enni, nem tudnak semmit és nekünk fehéreknek kell őket megmentenünk...
Nem tudom, hogy ismeritek-e azt az arab mondást, hogy az európaiaknak óráik vannak, nekünk időnk. Ez a mondás nem csak az arab-európai viszonylatban igaz, ezt ki lehetne terjeszteni a fehér, "nem fehér"-re. Azt többen mondták mielőtt idejöttem, hogy Afrikában nem mennek olyan gyorsan a dolgok, hogy minden több időbe telik és türelmesnek kell lenni....
Sok féle nehézségre számítottam, mielőtt neki vágtam: nem lesz folyó víz, áram, lyuk wc, rossz étel, kényelmetlen ágy stb.... Ezekre fel is készültem, így ezek nem leptek meg és nem is zavartak szerencsére. De arra nem készültem fel, hogy talán az emberekkel lesz nehéz (félreértés ne essék, nem a helyiekkel), hanem a szervezetben dolgozókkal.
Még csak 3 napot töltöttem itt, de napról napra jobban tetszik minden. Az emberek barátságosak, mosolygósak, jószívűek és rendkívül segítőkészek. Rendkívül érdekes megtapasztalni a harmóniát, amiben élnek, annak ellenére, hogy mennyire nincs semmiük. De ahogy azt mondani szoktuk, amiről nem tudsz nem fáj.
Hétfőn késő este érkeztünk meg a szállásunkra. Nagyon egyszerű, nagyon szimpla: két kis szoba - egyben alszunk négyen (ötödik lány host családnál alszik), egy pedig a "konyha". Elég egyszerű, de tulajdonképpen mindenünk meg van, amire szükségünk lehet. Reggel felkeltünk és mentünk rögtön az irodába az elsőnapi tréningünkre. Az irodához vezető utunk...
Mielőtt eljöttem rengetegen kérdezték, hogy mit fogok én valójában csinálni Ugandában, amire csak egy körülbelül választ tudtam adni. Ebben a bejegyzésben szeretném kicsit bemutatni a szervezetet, a csapatot, és hogy mit fogunk csinálni itt.
Nem vagyok megáldva íróivénával, így előre is elnézést szeretnék kérni a blogbejegyzéseim stílusáért és minőségéért, igyekszem minél színesebben leírni élményeimet.
